A tápcsatlakozó használatáról számos vita született, sőt, a felhasználó hozzáadhatja a tápcsatlakozót a meglévő szoftvermodellhez, amelyet az üzleti és a keresztező aggályok összekapcsolására használnak, mivel az AOP szemantika szerint a csatlakozó része az üzleti aggályoktól, a keresztező aggályok része pedig a tápcsatlakozótól függ.
Ezután a felhasználó a csatlakozó körül kiválaszthatja a kívánt részeket anélkül, hogy manuálisan kellene bármilyen tartalmat megadnia. Meghatározhatja az üzleti aggályokat, a csatlakozási módot és az azonosított átfogó aggályokat (ez a lépés az AOP kölcsönös információinak meghatározásával és a csatlakozóban tárolt információk felhasználásával valósul meg, ez a részadatok exportálása természetesen lehetséges).
Azt is állítják, hogy a tervezés és a megvalósítás közötti zökkenőmentes átmenet lehetővé tétele, valamint az alacsony szintű architekturális tervezés támogatása érdekében a link-alapú, aspektus-orientált modellezőeszközöknek támogatniuk kell egy olyan kódkeretrendszert, amely automatikusan generál különböző AOP implementációs technikákat a tervezési modellből. Ez lehetővé teszi a fejlesztő számára, hogy a modell felépítésére koncentráljon, miközben a modellezőeszköz automatikusan generálja a kódot. A kódgenerálás javítja a fejlesztők termelékenységét és csökkenti a hibákat. A link-alapú, aspektus-orientált modellezési módszer javítja az AOP technológia újrafelhasználhatóságát és javítja a szoftverfejlesztés hatékonyságát azáltal, hogy elkerüli az inkonzisztenciát a tervezés és a megvalósítás között. A tervező az AO-t az objektumorientált ötlettel tervezheti meg, a fejlesztő pedig a generált kódkeretrendszer szerint folytathatja a későbbi programozást.
Azt is felvetették, hogy a csatlakozókat az aspektusorientált modellezés támogatására vezették be, fenntartva a problémák elkülönítését a szoftver életciklusának korai szakaszában, hogy az architektúra szintjén specifikálják a keresztmetszeti problémákat. A csatlakozók bevezetésének egyik fő oka a szabványos fejlesztőeszköz-támogatás biztosítása volt. Az UML-alapú megoldások a csatlakozók hozzáadására elfogadhatóbbak. A csatlakozók egyszerű és hatékony azonosítókat jelentenek az aspektusorientált modellezéshez. De a modellek kódra való leképezésében előforduló hibák csökkentése, valamint az alapul szolgáló architektúra-tervezés támogatása érdekében az AOP kódkeretrendszerek automatikus generálására is szükség van.
Így általánosságban elmondható, hogy a link-alapú, aspektus-orientált modellezési megközelítések átlátható módon bevezethetők a szoftver analitikus tervezési szakaszában, és irányíthatják az AOP kód későbbi írását a tervezés és a kód közötti zökkenőmentes kapcsolat elérése érdekében.
Közzététel ideje: 2019. október 1.